19890124 Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 19 Szám

1989.01.24. az európai közösségek hivatalos lapja l 19. szám a tanács 1988. december 21-i irányelve a legalább hároméves szakoktatást és sz

1989.01.24. Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 19. szám
A TANÁCS 1988. december 21-i IRÁNYELVE
a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú
oklevelek elismerésének általános rendszeréről
(89/48/EGK)
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,
tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre, és
különösen annak 49. cikkére és 57. cikke (1) bekezdésére, valamint 66.
cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára1,
az Európai Parlamenttel együttműködve2,
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére3,
mivel a Szerződés 3. cikkének c) pontja értelmében a személyek és a
szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok
eltörlése a Közösség egyik alapvető célkitűzése; mivel ez a tagállamok
állampolgárai számára azt a lehetőséget jelenti, hogy önálló
vállalkozóként vagy munkavállalóként gyakorolják foglalkozásukat egy
másik tagállamban, mint ahol képesítésüket megszerezték;
mivel a Tanács által eddig kiadott rendelkezések, amelyek alapján a
tagállamok munkavállalás céljából kölcsönösen elismerik a területükön
kiadott felsőfokú okleveleket, csak néhány szakmát érintenek; mivel az
említett szakmák gyakorlásához szükséges képzés színvonalát és
időtartamát minden tagállamban hasonló módon szabályozták, vagy pedig
az alapvető követelményeket összehangolták, amire az oklevelek
kölcsönös elismerése rendszerének létrehozásához volt szükség;
mivel annak érdekében, hogy mihamarabb eleget lehessen tenni a
szakoktatásukat és szakképzésüket lezáró, felsőfokú oklevéllel
rendelkező közösségi állampolgárok elvárásainak, akiknek az oklevelét
nem abban a tagállamban állították ki, mint amelyben foglalkozásukat
gyakorolni kívánják, be kell vezetni az oklevelek elismerésének egy
másik módszerét; mivel ennek a módszernek meg kell könnyítenie a
polgárok számára minden olyan szakmai tevékenységet, amelynek
gyakorlásához a fogadó tagállamban a középfokú oktatást követő képzés
a feltétele, amennyiben olyan oklevéllel rendelkeznek, amely őket
ezekre a tevékenységekre előkészíti, legalább három évig tartó
tanulmányokat igazol, és egy másik tagállamban állítottak ki;
mivel ezt a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró
felsőfokú oklevelek elismerésére vonatkozó rendszer bevezetésével
lehet elérni;
mivel azoknak a foglalkozásoknak az esetében, amelyek gyakorlásához a
Közösség nem határozta meg a szükséges képzés alapvető színvonalát, a
tagállamok fenntartják maguknak annak lehetőségét, hogy ezt a
színvonalat úgy határozzák meg, hogy általa biztosítani tudják a
területükön nyújtott szolgáltatások minőségét; mivel azonban nem
írhatják elő egy másik tagállam állampolgára számára a Szerződés 5.
cikkében foglalt kötelezettségeik sérelme nélkül, hogy olyan
képesítéseket szerezzen, amelyeket rendszerint a saját, nemzeti
képzési rendszerük keretein belül kiállított oklevelekre állapítanak
meg, ha az érintett személy ezeket a képesítéseket egészében vagy
részben egy másik tagállamban már megszerezte; mivel ezért minden
fogadó tagállamnak, amelyben egy foglalkozást szabályoztak, figyelembe
kell vennie a többi tagállamban szerzett képesítéseket, és meg kell
ítélnie, hogy azok megfelelnek-e az általa megkövetelt képesítéseknek;
mivel a tagállamok közötti együttműködés elősegíti ezeknek a
kötelezettségeknek a betartását, ezért ki kell dolgozni az
együttműködés részleteit;
mivel meg kell határozni a „szabályozott szakmai tevékenység”
fogalmát, figyelembe véve az egyes tagállamok eltérő szociológiai
jellemzőit; mivel szabályozott szakmai tevékenységnek kell tekinteni
nemcsak az olyan szakmai tevékenységet, amelynek gyakorlása az egyik
tagállamban oklevélhez van kötve, hanem az olyan szakmai tevékenységet
is, amely, ha olyan címmel párosul, amely azok számára van fenntartva,
akik bizonyos képesítési feltételeket teljesítenek, szabadon
gyakorolható; mivel az olyan szakmai szövetségek vagy szervezetek,
amelyek tagjaik számára ilyen címeket állítanak ki, és amelyeket a
hatóságok elismernek, nem hivatkozhatnak magánjellegükre azért, hogy
kivonják magukat az ezen irányelvben megállapított szabályozás alól;
mivel azt is meg kell állapítani, hogy melyek legyenek a fogadó
tagállam által az érintett személytől a felsőfokú oklevélen kívül
megkövetelhető szakmai tapasztalat és az adaptációs időszak jellemzői,
ha az érintett személy képesítései a nemzeti rendelkezéseknek nem
felelnek meg;
mivel az adaptációs időszak helyett alkalmassági vizsgát is meg lehet
állapítani; mivel mindkét eljárás segít a tagállamokban az oklevelek
kölcsönös elismerése terén fennálló helyzet javításában, hogy ezáltal
könnyebbé váljon a személyek szabad mozgása a Közösségen belül; mivel
ennek megfelelően kell megállapítani, hogy az a migráns, aki egy másik
tagállamban már korábban szakoktatásban és szakképzésben részesült,
képes-e arra, hogy új szakmai környezetéhez alkalmazkodjék; mivel a
migráns szempontjából a szakmai alkalmassági vizsga előnye az, hogy az
adaptációs időszak lerövidül; mivel alapvetően a migráns
munkavállalóra kell bízni a választást az adaptációs időszak és a
szakmai alkalmassági vizsga között; mindazonáltal egyes foglalkozások
természeténél fogva a tagállamok maguk dönthetik el bizonyos
feltételek mellett az adaptációs időszak vagy a vizsga előírását;
mivel mindenekelőtt az egyes tagállamok jogrendszerei között fennálló
különbségek, még ha tagállamtól függően más jelentőséggel is bírnak,
indokolják a különös rendelkezéseket, mert a származási ország egyik
jogterületén oklevéllel, bizonyítványokkal és képesítési
megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokkal igazolt képzés általában
nem fedi azokat a jogi ismereteket, amelyek a fogadó tagállam
megfelelő jogterületén szükségesek;
mivel a felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszere nem
irányul sem a szakma gyakorlására, beleértve a szakmai etikára
vonatkozó olyan rendelkezések megváltoztatását, amelyek minden, egy
tagállam területén azonos foglalkozást gyakoroló személyekre
érvényesek, sem arra, hogy a migráns munkavállalót mentesítsék e
rendelkezések alkalmazása alól; mivel ez a rendszer kizárólag olyan
intézkedésekről rendelkezik, amelyekkel biztosítani lehet, hogy a
migráns a szakma gyakorlását érintő, fogadó tagállami rendelkezéseknek
eleget tegyen;
mivel a Szerződés 49. cikke, 57. cikkének (1) bekezdése és 66. cikke
értelmében a Közösség jogosult olyan jogszabályok meghozatalára,
amelyek egy ilyen rendszer bevezetéséhez és alkalmazásához
szükségesek;
mivel a felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszere
semmiképpen sem sérti a Szerződés 48. cikke (4) bekezdésének és 55.
cikkének alkalmazását;
mivel egy ilyen rendszer erősíti a közösségi állampolgároknak azt a
jogát, hogy szakmai tudásukat bármelyik tagállamban kamatoztathassák,
ezenkívül kiteljesíti és erősíti arra irányuló igényüket, hogy ezt a
tudást kívánságuk szerint bárhol megszerezhessék;
mivel ezt a rendszert, különös tekintettel annak hatékonyságára, egy
bizonyos idő elteltével értékelni kell, hogy meg lehessen állapítani,
mennyiben lehet azt javítani vagy alkalmazási körét bővíteni,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
Ezen irányelv alkalmazásában:
a) oklevél: minden oklevél, bizonyítvány és a képesítés megszerzéséről
szóló egyéb tanúsítvány, illetve ezek az oklevelek, bizonyítványok és
a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok együttesen,
— amelyeket az egyes tagállamban annak törvényi, rendeleti és
közigazgatási előírásai szerinti illetékes hatósága állít ki,
— amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa legalább három évig
tartó felsőfokú képzést vagy egy ennek megfelelő időtartamú
részképzést végzett el egy egyetemen, egy felsőoktatási intézményben
vagy más hasonló szintű intézményben, és adott esetben a felsőfokú
képzésen felül szükséges szakmai gyakorlatot is megszerezte, és
— amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa rendelkezik olyan
képesítéssel, amely egy szabályozott szakma megkezdéséhez vagy
gyakorlásához az adott tagállamban szükséges,
feltéve, hogy az oklevéllel, bizonyítvánnyal és a képesítés
megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal igazolt képzést az érintett
személy túlnyomórészt a Közösség területén szerezte meg, vagy ha az
oklevél tulajdonosa hároméves szakmai tapasztalattal rendelkezik,
amelyet az a tagállam igazol, amely egy harmadik ország oklevelét,
bizonyítványát vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb
tanúsítványát elismerte.
Az első albekezdésben említett oklevéllel egyenértékű minden olyan
oklevél, bizonyítvány és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb
tanúsítvány, illetve ezek az oklevelek, bizonyítványok vagy a
képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok együttesen, amelyet
az egyik tagállam illetékes hatósága állított ki egy, a Közösségen
belül megszerzett, és ennek a tagállamnak az illetékes hatósága által
egyenértékűnek elismert képzés befejezésekor, és ebben a tagállamban a
szabályozott szakma megkezdésével vagy annak gyakorlásával
kapcsolatban ugyanezeket a jogokat biztosítja;
b) fogadó tagállam: az a tagállam, amelyben egy másik tagállam
állampolgára egy szabályozott szakma gyakorlását kérvényezi, ha nem
abban a tagállamban szerezte meg azt az oklevelet, amelyre hivatkozik,
vagy nem ott gyakorolta először az érintett foglalkozást;
c) szabályozott szakma: az a szakmai tevékenység vagy azoknak a
szakmai tevékenységeknek az összessége, amelyek az egyes tagállamokban
az adott foglalkozást alkotják;
d) szabályozott szakmai tevékenység: az olyan szakmai tevékenység,
amelynek megkezdése vagy gyakorlása, vagy gyakorlásának bármelyik
módja egy tagállamban közvetlenül vagy közvetetten törvényi, rendeleti
és közigazgatási szabályok útján oklevél megszerzéséhez van kötve.
Szabályozott szakmai tevékenység gyakorlási módjának számít különösen
— egy szakmai tevékenység gyakorlása olyan cím viselésével együtt,
amelyet csak a vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási
előírásoknak megfelelő oklevéllel rendelkező személy használhat;
— szakmai tevékenység gyakorlása az egészségügyben, ha ennek a
tevékenységnek a díjazását és/vagy megtérítését a tagállam szociális
biztonsági rendszere oklevél megszerzéséhez köti.
Az olyan szakmai tevékenység, amelyre az első albekezdés nem
vonatkozik, a szabályozott szakmai tevékenységgel egyenértékűnek
számít, ha egy olyan szövetség vagy szervezet tagjai gyakorolják,
amelynek célja az érintett foglalkozás színvonalának fejlesztése és
megőrzése, és amelyet az egyik tagállam e cél elérése érdekében egy
bizonyos formában elismer, és amely
— tagjainak oklevelet ad ki,
— biztosítja, hogy tagjai az általa megállapított szakmai magatartási
szabályokat betartják, és
— feljogosítja tagjait egy bizonyos cím viselésére, illetve
meghatározott rövidítés használatára vagy ennek az oklevélnek
megfelelő jogállásra.
A melléklet azoknak a szövetségeknek vagy szervezeteknek a nem
kimerítő felsorolását tartalmazza, amelyek az irányelv elfogadásának
időpontjában a második albekezdés rendelkezéseinek megfelelnek. Ha egy
tagállam egy szövetséget vagy szervezetet a második albekezdés
rendelkezései értelmében elismer, erről értesíti a Bizottságot, amely
ezt az információt közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos
Lapjában.
e) szakmai tapasztalat: az érintett foglalkozás tényleges és jogszerű
gyakorlása az egyik tagállamban;
f) adaptációs időszak: egy szabályozott szakma gyakorlása a fogadó
tagállamban, megfelelő képesítéssel bíró személy vezetése alatt, adott
esetben további képzéssel kiegészítve. Az időszak végén értékelés
készül. Az adaptációs időszak és az értékelés részleteit, valamint a
szakmai ellenőrzés alatt álló migráns személy jogállását a fogadó
állam illetékes hatósága állapítja meg;
g) alkalmassági vizsga: a kérelmező szakmai tudását érintő, a fogadó
állam illetékes hatóságai által lefolytatott vizsga, amelynek célja a
kérelmező arra való alkalmasságának felmérése, hogy az adott
tagállamban gyakorolhatja-e a szabályozott szakmát.
A vizsga céljaira az illetékes hatóságok listát készítenek azokról a
szakterületekről, amelyeket az adott államban megkövetelt képzés és a
kérelmező addigi képzésének az összehasonlítása alapján a kérelmező
által bemutatott oklevél vagy bizonyítványok nem fednek le.
Az alkalmassági vizsgánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a
kérelmező hazájában vagy származási tagállamában szakképzettséggel
bír. A vizsga olyan szakterületeket fog át, amelyeket a felsorolásban
szereplő szakterületek közül kell kiválasztani, és amelyeknek ismerete
a foglalkozás gyakorlásának lényeges feltétele a fogadó tagállamban.
Ez a vizsga kiterjedhet az érintett tevékenységekre vonatkozó, a
fogadó államban érvényes foglalkozási szabályok ismeretére is. A
szakmai alkalmassági vizsga részletes szabályait – a közösségi jog
rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett – a fogadó állam
illetékes hatóságai határozzák meg.
Az olyan kérelmező jogállását, aki a fogadó tagállamban kíván
felkészülni az alkalmassági vizsgára, az adott állam illetékes
hatóságai állapítják meg.
2. cikk
Ezt az irányelvet a tagállamok minden olyan állampolgárára alkalmazni
kell, aki önálló vállalkozóként vagy munkavállalóként egy másik
tagállamban kíván egy szabályozott szakmát gyakorolni.
Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a foglalkozásokra, amelyekkel az
oklevelek tagállamok általi kölcsönös elismeréséről szóló külön
irányelv foglalkozik.
3. cikk
Ha egy szabályozott szakma megkezdését vagy gyakorlását a fogadó
ország törvényei valamilyen oklevél megszerzésétől teszik függővé,
akkor az illetékes hatóság a hiányos képesítésre való hivatkozással
nem tagadhatja meg egy tagállam állampolgárától az adott
foglalkozásnak a saját állampolgárával azonos feltételek szerinti
megkezdésének vagy gyakorlásának jogát,
a) amennyiben a kérelmező olyan oklevéllel rendelkezik, amely más
tagállamban ahhoz szükséges, hogy annak területén az illető a
foglalkozást megkezdhesse vagy gyakorolhassa, és ezt az oklevelet az
egyik tagállamban szerezte, vagy
b) amennyiben a kérelmező az említett foglalkozást az előző tíz év
során két éven át teljes munkaidőben egy másik olyan tagállamban
gyakorolta, amely ezt a foglalkozást az 1. cikk c) pontjának és a d)
pont első bekezdésének értelmében nem szabályozta, ha a kérelmező
egyidejűleg rendelkezett egy vagy több végzettséget igazoló olyan
okmánnyal,
— amelyet a tagállamban annak törvényi, rendeleti és közigazgatási
előírásai szerinti illetékes hatóság állított ki;
— amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa legalább három évig
tartó felsőfokú képzést vagy egy ennek megfelelő időtartamú
részképzést végzett el egy egyetemen, egy felsőoktatási intézményben
vagy más hasonló színvonalú oktatási intézményben, és adott esetben a
felsőfokú képzésen felül szükséges szakmai gyakorlatot is
teljesítette, és
–– amelyet az adott foglalkozás gyakorlásának előkészületeként
szerzett.
Az első albekezdés szerinti végzettséget igazoló okmánnyal egyenértékű
minden olyan bizonyítvány, illetve a bizonyítványok együttesen,
amelyeket egy tagállam illetékes hatósága állított ki, amennyiben az
egy, a Közösségben megszerzett képzést igazol, valamint ugyanez a
tagállam ezt a végzettséget azonos értékűnek ismeri el, és amennyiben
a tagállam a többi tagállamot és a Bizottságot erről az elismerésről
értesítette.
4. cikk
(1) A 3. cikk nem akadályozza meg a fogadó tagállamot abban, hogy a
kérelmezőtől kérje
a) szakmai tapasztalat igazolását, amennyiben a 3. cikk a) és b)
pontja alapján igazolt tanulmányainak időtartama a fogadó tagállamban
előírt képzési időtől legalább egy évvel rövidebb. Ebben az esetben a
megkövetelt szakmai tapasztalat időtartama nem haladhatja meg
— a hiányzó képzési időnek a kétszeresét, amennyiben a hiányzó képzési
idő felsőfokú képzésre és/vagy olyan szakmai gyakorlatra vonatkozik,
amely szakember felügyelete alatt történik, és amelyet vizsga zár le;
— a hiányzó képzési időt, amennyiben a hiányzó képzési idő egy képzett
szakember segítségével szerzett szakmai gyakorlatra vonatkozik.
Az 1. cikk a) pontja utolsó bekezdésének oklevelei esetében az
egyenértékűnek elismert képzések időtartamát az 1. cikk a) pontjának
első albekezdése alapján kell meghatározni.
Az előző rendelkezések alkalmazásánál a 3. cikk b) pontja szerinti
szakmai tapasztalatot kell beszámítani.
A megkövetelt szakmai tapasztalat semmilyen esetben sem haladhatja meg
a négy évet;
b) egy, legfeljebb három évig tartó adaptációs időszak teljesítését
vagy alkalmassági vizsga letételét,
— amennyiben a megszerzett képzés a 3. cikk a) és b) pontjának
megfelelően olyan tárgyakra vonatkozik, amelyek lényegesen különböznek
azoktól, amelyek a fogadó tagállamban előírt oklevél megszerzéséhez
szükségesek, vagy
— amennyiben a 3. cikk a) pontjában említett esetben a szabályozott
szakma a fogadó tagállamban egy vagy több olyan szabályozott szakmai
tevékenységet is magában foglal, amely a kérelmező származási
tagállamában vagy abban a tagállamban, ahonnan a kérelmező érkezett, a
szabályozott szakmának nem képezi részét, és amennyiben ez a különbség
egy sajátos képzésben valósul meg, amelyet a fogadó állam megkövetel,
és amely olyan tárgyakra vonatkozik, amelyek lényegesen különböznek
azoktól, amelyeket a kérelmező a saját oklevele megszerzéséhez
elsajátított, vagy
— amennyiben a 3. cikk b) pontjában említett esetben a szabályozott
szakma a fogadó államban egy vagy több olyan szabályozott szakmai
tevékenységet is magában foglal, amely a kérelmező származási
tagállamában vagy abban a tagállamban, ahonnan a kérelmező érkezett, a
gyakorolt foglalkozásnak nem képezi részét, és amennyiben ez a
különbség olyan oktatás és képzés során valósul meg, amelyet a fogadó
állam megkövetel, és amely olyan tárgyakra vonatkozik, amelyek
lényegesen különböznek azoktól, amelyeket a kérelmező a saját
képesítési igazolásának, illetve igazolásainak megszerzéséhez
elsajátított.
Amennyiben a fogadó állam él ezzel a lehetőséggel, akkor a
kérelmezőnek fel kell ajánlania az adaptációs időszak, illetve a
szakmai alkalmassági vizsga közötti választás lehetőségét. Ettől az
alapelvtől eltérően a fogadó állam előírhatja az adaptációs időszakot
vagy az alkalmassági vizsgát, ha olyan foglalkozásokról van szó,
amelyek gyakorlása megköveteli a nemzeti jog pontos ismeretét, és
amelyeknél a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy
segítségnyújtás a szakmai tevékenység alapvető és állandó része.
Amennyiben a fogadó ország más foglalkozásoknál is el kíván térni a
kérelmező választási lehetőségétől, úgy a 10. cikk szerinti eljárást
kell alkalmazni.
(2) A fogadó tagállam azonban nem alkalmazhatja egyidejűleg az 1.
bekezdés a) és b) pontját.
5. cikk
A 3. és 4. cikk előírásainak sérelme nélkül minden fogadó tagállam
engedélyezheti a kérelmezőnek, hogy az egyenértékűség jegyében és a
fogadó tagállam szakmai környezetébe való beilleszkedés elősegítése
érdekében, egy képzett szakember segítségével ott teljesítse a
szakoktatásnak és szakképzésnek azt a szakmai gyakorlati részét,
amelyet hazájában, illetve származási országában nem teljesített.
6. cikk
(1) A fogadó tagállam illetékes hatósága, amely a szabályozott szakma
megkezdésének engedélyezéséhez a kérelmezőtől feddhetetlenségét
igazoló okmányt, erkölcsi bizonyítványt vagy csődmentességi igazolást
követel meg, vagy a foglalkozás gyakorlását súlyos, a foglalkozást
sértő viselkedés, illetve büntetendő cselekmény elkövetése miatt
megtagadja vagy felfüggeszti, más tagállamok olyan állampolgárai
esetében, akik a fogadó tagállam felségterületén szeretnék a
foglalkozást gyakorolni, elfogadja azoknak a származási tagállama vagy
annak a tagállamnak az illetékes hatóságai által kiállított
okmányokat, ahonnan az érintett érkezett, amelyek igazolják, hogy a
kérelmezők ezeknek a követelményeknek eleget tesznek.
Amennyiben a származási tagállam vagy annak a tagállamnak az illetékes
hatóságai, ahonnan a kérelmező érkezett, az első albekezdésben
említett okmányokat nem állítják ki, akkor azokat egy eskü alatt tett
nyilatkozat — vagy azokban az országokban, amelyekben ilyen
nyilatkozat nem szokásos, egy ünnepélyes nyilatkozat letétele —
pótolja, amelyet a kérelmező az illetékes bíróság, illetve igazgatási
hatóság vagy adott esetben egy jegyző vagy a származási tagállama,
vagy annak a tagállamnak a megfelelő meghatalmazással bíró szakmai
testülete előtt tesz le, ahonnan érkezett, és amely szerv ez alapján
egy, az eskü alatt tett nyilatkozatot vagy az ünnepélyes nyilatkozatot
igazoló okmányt állít ki.
(2) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatósága a szabályozott
szakma megkezdéséhez, illetve annak gyakorlásához saját
állampolgáraitól egy, a fizikai és pszichikai alkalmasságot igazoló
okmányt követel meg, úgy a fogadó tagállam a kérelmező származási
tagállama vagy annak a tagállamnak, ahonnan a kérelmező érkezett,
illetékes hatóságai által megkövetelt igazolások bemutatását
elégségesnek tekinti és elfogadja azt.
Amennyiben a kérelmező származási tagállama vagy az a tagállam,
ahonnan a kérelmező érkezett, a szabályozott szakma megkezdéséhez,
illetve gyakorlásához ilyen jellegű igazolást nem kíván meg, úgy a
fogadó tagállam más ország állampolgárai esetében annak illetékes
hatósága által kiállított, a fogadó állam igazolásainak megfelelő
igazolást elismeri.
(3) A fogadó tagállam illetékes hatósága megkövetelheti, hogy az (1)
és (2) bekezdés szerinti igazolások és okmányok a bemutatáskor három
hónapnál nem lehetnek régebbiek.
(4) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatósága a szabályozott
szakma megkezdéséhez, illetve annak gyakorlásához saját
állampolgáraitól eskü vagy ünnepélyes nyilatkozat megtételét követeli,
úgy, amennyiben az ilyen eskünek, illetve ünnepélyes nyilatkozatnak a
megfogalmazása egy másik tagállam állampolgára számára nem
elfogadható, a fogadó tagállam gondoskodik arról, hogy az érintett
személy számára egy megfelelő és egyenértékű szövegezésű eskü, illetve
ünnepélyes nyilatkozat álljon rendelkezésére.
7. cikk
(1) A fogadó tagállam illetékes hatósága elismeri a tagállamok azon
állampolgárainak jogát, akik a fogadó tagállam felségterületén a
szabályozott szakmához és annak gyakorlásához szükséges
követelményeknek eleget tesznek, hogy viselhetik a foglalkozásnak
megfelelő szakmai címet.
(2) A fogadó tagállam illetékes hatósága elismeri a tagállamok azon
állampolgárainak jogát, akik a fogadó tagállam felségterületén a
szabályozott szakmához és annak gyakorlásához szükséges
követelményeknek eleget tesznek, hogy az e foglalkozáshoz tartozó, a
származási tagállamban vagy abban a tagállamban használatos tudományos
címet, ahonnan az érintett érkezett, illetve adott esetben annak
rövidítését az ország nyelvén használhassák. A fogadó tagállam
előírhatja, hogy a kérelmező e megnevezések viselésekor az oklevelet
kiállító oktatási intézmény vagy vizsgabizottság nevét és helyét is
feltüntesse.
(3) Amennyiben egy foglalkozást a fogadó tagállamban az 1. cikk d)
pontja szerinti szövetség vagy szervezet szabályoz, úgy a tagállamok
állampolgárai csak akkor jogosultak adott szakmai cím, illetve annak
rövidítésének az adott szövetség vagy szervezet által engedélyezett
viselésére, ha igazolni tudják, hogy az adott szövetség vagy szervezet
tagjai.
Amennyiben az adott szövetség vagy szervezet a tagfelvételt szakmai
képzettségtől teszi függővé, úgy ezt más tagállamok állampolgáraival
szemben, akik az 1. cikk a) pontja szerinti oklevéllel vagy a 3. cikk
b) pontja értelmében vett képesítéssel rendelkeznek, csak az ezen
irányelvben előírtak, de különösen annak 3. és 4. cikke alapján teheti
meg.
8. cikk
(1) A fogadó tagállam a 3. és 4. cikkben szabályozott feltételek
teljesítésének igazolására elismeri a tagállamok illetékes hatóságai
által kiállított okmányokat, amelyeket a kérelmezőnek csatolnia kell
az adott foglalkozás gyakorlására irányuló kérelméhez.
(2) A szabályozott szakma gyakorlására irányuló kérelmet vizsgáló
eljárást a lehető leggyorsabban le kell folytatni, és a kérelemhez
szükséges összes okmány benyújtása után legfeljebb négy hónappal a
fogadó tagállam illetékes hatósága indoklással ellátott döntésével
kell lezárni. A döntés ellen vagy a döntés elmulasztása esetén a
nemzeti jog szerinti jogorvoslattal lehet élni.
9. cikk
(1) A tagállamok a 12. cikkben meghatározott határidőn belül
megnevezik azokat az általuk felhatalmazott illetékes hatóságokat,
amelyekhez a kérelmeket be lehet nyújtani, és amelyek az irányelv
szerinti döntéseket meghozzák.
Erről a többi tagállamot és a Bizottságot értesítik.
(2) Az (1) bekezdés értelmében létrehozott hatóságok tevékenységeinek
összehangolására minden tagállam egy koordinátort nevez ki, és erről
értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot. A koordinátor feladata,
hogy minden foglalkozásnál ezen irányelv egységes használatát segítse
elő. A Bizottságnál felállítanak egy koordinációs csoportot, amely az
egyes tagállamok által megnevezett koordinátorokból vagy azok
helyetteseiből áll, és amelynek elnöke a Bizottság képviselője.
A csoport feladatai a következők:
— ezen irányelv végrehajtásának elősegítése;
— ezen irányelv alkalmazásához szükséges információk gyűjtése a
tagállamokban.
A Bizottság kikérheti a csoport véleményét a meglévő rendszer
tervezett változtatásaival kapcsolatban.
(3) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy az ezen
irányelv keretében az oklevelek elismerésével kapcsolatos szükséges
információkat rendelkezésre bocsássák. Ehhez a tevékenységhez a
tagállamok által a Tanács és az oktatásügyi miniszterek tanácsának
1976. február 9-i1 határozata keretében létrehozott felsőfokú
oklevelek és résztanulmányok elismerésével foglalkozó információs
központtól, vagy esetenként az illetékes szakmai szövetségektől és
szakmai szervezetektől kaphatnak segítséget. A Bizottság megteszi a
szükséges intézkedéseket, hogy a szükséges információcsere-rendszer
kiépüljön, és azt megfelelően koordinálják.
10. cikk
(1) Amennyiben egy tagállam a 4. cikk (1) bekezdése b) pontja második
albekezdése harmadik mondatának alkalmazásában egy, az ezen irányelv
értelmében vett foglalkozást kérelmezőnek nem kívánja biztosítani az
adaptációs időszak és a szakmai alkalmassági vizsga közötti választás
lehetőségét, úgy a tagállam a Bizottságnak haladéktalanul megküldi az
érintett előírás tervezetét. Ezzel egy időben közli a Bizottsággal az
ilyen jellegű szabályozás szükségességének okait is.
A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot a
tervezetről; a tervezetről a 9. cikk (2) bekezdésében említett
koordinációs csoporttal is konzultálhat.
(2) Annak sérelme nélkül, hogy a Bizottság és a többi tagállam is
kifejezheti véleményét a tervezettel kapcsolatban, a tagállam csak
abban az esetben hozhatja meg a határozatot, ha a Bizottság három
hónapos határidőn belül nem hoz a tervezettel ellentétes döntést.
(3) A tagállamok egy másik tagállam, illetve a Bizottság kérésére
megküldik a másik tagállamnak, illetve a Bizottságnak azoknak a
rendelkezéseknek a végleges szövegét, amelyek e cikk alkalmazásában
keletkeznek.
11. cikk
A 12. cikkben meghatározott határidő letelte után a tagállamok
kétévenként eljuttatják a Bizottsághoz a rendszer alkalmazásáról szóló
beszámolójukat.
Az említett beszámoló az általános megjegyzéseken kívül a meghozott
döntésekre vonatkozó statisztikai kimutatást tartalmaz, valamint
azoknak a főbb problémáknak a leírását, amelyek az irányelv
megvalósításából származnak.
12. cikk
A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek
ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az irányelvről szóló értesítéstől
számított két éven belül1 megfeleljenek. Erről haladéktalanul
tájékoztatják a Bizottságot.
A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb
rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott
területen fogadtak el.
13. cikk
A 12. cikkben megállapított időpont után legkésőbb öt évvel a
Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a
legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú
oklevelek elismerésére vonatkozó általános rendszer végrehajtásáról.
A szükséges konzultációkat követően a Bizottság előterjeszti a
fennálló rendelkezések esetleges változtatására vonatkozó
indítványait. Szükség esetén változtatási javaslatokat tesz a meglévő
rendszer javítására azzal a céllal, hogy a személyek szabad mozgásának
jogát, a letelepedéshez való jogot és a szolgáltatásnyújtás
szabadságának jogát az irányelv által érintett személyek számára
megkönnyítse.
14. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 1988. december 21-én.
a Tanács részéről
az elnök
V. Papandreou
MELLÉKLET
Az 1. cikk d) pontja második albekezdése követelményeinek megfelelő
szakmai szövetségek és szakmai szervezetek jegyzéke
ÍRORSZÁG1
1. The Institute of Chartered Accountants in Ireland2
2. The Institute of Certified Public Accountants in Ireland2
3. The Association of Certified Accountants2
4. Institution of Engineers of Ireland
5. Irish Planning Institute
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG
1. Institute of Chartered Accountants in England and Wales
2. Institute of Chartered Accountants of Scotland
3. Institute of Chartered Accountants in Ireland
4. Chartered Association of Certified Accountants
5. Chartered Institute of Loss Adjusters
6. Chartered Institute of Management Accountants
7. Institute of Chartered Secretaries and Administrators
8. Chartered Insurance Institute
9. Institute of Actuaries
10. Faculty of Actuaries
11. Chartered Institute of Bankers
12. Institute of Bankers in Scotland
13. Royal Institution of Chartered Surveyors
14. Royal Town Planning Institute
15. Chartered Society of Physiotherapy
16. Royal Society of Chemistry
17. British Psychological Society
18. Library Association
19. Institute of Chartered Foresters
20. Chartered Institute of Building
21. Engineering Council
22. Institute of Energy
23. Institution of Structural Engineers
24. Institution of Civil Engineers
25. Institution of Mining Engineers
26. Institution of Mining and Metallurgy
27. Institution of Electrical Engineers
28. Institution of Gas Engineers
29. Institution of Mechanical Engineers
30. Institution of Chemical Engineers
31. Institution of Production Engineers
32. Institution of Marine Engineers
33. Royal Institution of Naval Architects
34. Royal Aeronautical Society
35. Institute of Metals
36. Chartered Institution of Building Services Engineers
37. Insitute of Measurement and Control
38. British Computer Society
A Tanács és a Bizottság NYILATKOZata
A 9. cikk (1) bekezdéséhez
==========================
A Tanács és a Bizottság egyetértenek abban, hogy a szakmai testületek
és a felsőoktatási intézmények képviselőit meg kell hallgatni, illetve
számukra a döntési folyamatban megfelelő részvételt kell biztosítani.
1HL C 217., 1985.8.28., 3. o. és
HL C 143., 1986.6.10., 7. o.
2HL C 345., 1985.12.31., 80. o., és
HL C 309., 1988.12.5.
3HL C 75., 1986.4.3., 5. o.
1HL C 38., 1976.2.19., 1. o.
1Erről az irányelvről a tagállamok 1989. január 4-én kaptak
értesítést.
1 Az Egyesült Királyság következő szakmai szövetségeinek és
szervezeteinek ír állampolgárok is tagjai:
Institute of Chartered Accountants in England and Wales
Institute of Chartered Accountants of Scotland
Institute of Actuaries
Faculty of Actuaries
The Chartered Institute of Management Accountants
Institute of Chartered Secretaries and Administrators
Royal Town Planning Institute
Royal Institution of Chartered Surveyors
Chartered Institute of Building
2 Csak a pénzügyi ellenőrzési tevékenység céljaira.
18