andok mónika válasz dr. békési imre bírálatára mindenekelőtt szeretném megköszönni békési imre bírálatát, aki a dolgozatomat elemezve
Andok Mónika
Válasz Dr. Békési Imre bírálatára
Mindenekelőtt szeretném megköszönni Békési Imre bírálatát, aki a
dolgozatomat elemezve egy fontos hiányosságra mutatott rá, amelyet
most szeretnék korrigálni.
A bíráló felhívja a figyelmemet, hogy a szövegszerkezet különféle
aspektusainak megfelelő kategóriák használata (tematikus szerkezet,
értelemszerkezet, makroszerkezet, általános szövegszerkezet,
szuperstruktúra) több szövegelméleti szerzők megnevezéseit pontosan
követi, de egy szövegen belül zavaró, esetleg félrevezető lehet. S
arra is kitér, hogy ez alapján a dolgozat 91-ik oldalán indokolatlan
az értelemszerkezet keretében tárgyalni van Dijk szuperstruktúráját. A
kritika teljesen jogos, legnagyobb sajnálatomra eltévesztettem a
kategóriát. Ahol a szöveg szuperstruktúráját vizsgálom, annak a
fejezetnek a pontos címe: Az általános szövegszerkezet szövegtípusra
jellemző résztulajdonságai. Hogy egy véletlen elírásról van szó, arra
idézni szeretném a dolgozatom 89-90 -ik oldalán szereplő táblázatot,
amelyből kitűnik, hogy a van Dijk-féle szuperstruktúrák tényleg az
általános szövegszerkezet keretén belül tárgyaltam.
15. táblázat: A hírszövegek tipologizálási lehetőségei (Andok Mónika:
A hír mint szövegtípus konstruálódása a társadalmi kommunikációban. P
89-90)
Tolcsvai kategóriái
A hírek jellemzői
Mennyiben befolyásolja azt, hogy egy szöveget hírnek tekintenek-e vagy
sem?
1. A kifejtettség / bennfoglalás mértéke
A hírszövegek erősen kifejtőek.
Egy minimum követelményt lehet itt megragadni: a ki, mit, mikor, hol,
miért csinált, mondott, stb.
Ha a minimum követelményt teljesíti, hírnek minősül. (Extrém
helyzetekben, pl. háború elfogadható némi bizonytalanság.)
2. Nézőpont jelöltsége
Sosem jelölt grammatikailag a szerzőség. A nézőpont jelöletlen.
A legszigorúbb kritérium, amennyiben a szövegben jelölt a nézőpont,
úgy az nem lehet hír, más műfajba sorolják, pl. tudósítás, riport, stb
3. Kommunikációs színterek jellemzői
Írott +kép Beszélt +kép
Tervezett A B C D
Spontán - - - -
A – nyomtatott sajtó,
B – nyomtatott sajtó, illusztrációval
C – rádió,
D - televízió
A hírműfajon belüli differenciálódást, technikai közvetítők szerinti
differenciálódást mutatja meg.
4. Az általános szerkezet szövegtípusra jellemző résztulajdonságai
Erősen differenciált, a hírműfajba sorolt szövegek makrostruktúrája
eltérő. Ld. van Dijk (news schemata).
A hírműfajon belüli differenciálódást mutatja, az eltérő tematikus
mezőkhöz tartozó eltérő sémák tárhatók fel.
5..A típusra jellemző értelemszerkezet, a makrostruktúra
Mikro-, mezo-, makroszint általános jellemzői a hírek esetében.
Nem kizáró követelmény, gyenge követelmény.
6.Stílus
Közömbös vagy választékos.
Gyenge követelmény. Laptípusok szerint – minőségi és bulvár tengelyen
elhelyezve – feltárhatóak különféle stilisztikai altípusok a híreken
belül.
Abban is egyetértek a bírálóval, hogy a szövegkutatásokon belül az
értelemszerkezet a legnehezebben megragadható kategória.
Békési Imre bírálata további elemzendő területekre is ráirányítja a
figyelmet: Hírszövegek rövidülésének a vizsgálata, a hírekhez
kapcsolódó rövidhírek szövegszerkezeti vizsgálata. Ezt még szeretném
kiegészíteni egy mozzanattal: a teljes hírműsor szövegén belül hol és
milyen formában helyezkednek el az egyes variánsok. Itt szeretném
megemlíteni azt a felvetést, amelyet Ferenczy Judit képviselt a
disszertációjában, vagyis tekinthető esetleg egyetlen szövegnek egy
hírműsor anyaga. Úgy vélem, ha ilyen módon tekintjük lezártnak a
szöveget, akkor érvényes rá mindaz, amit László János (László, 1998,
128) a szépirodalmi szövegekről ír: „A lezártságból adódóan,
pontosabban abból következően, hogy az irodalmi narratívum szándékosan
lezárt az irodalmi narratívum részei közötti kapcsolatok
felerősödhetnek. A felerősödött kapcsolatok pedig jelentést
generálhatnak.” (László, 1998, 128) Úgy vélem, ezt szem előtt tartva
bevonhatóvá tehetnénk a szövegszerkezeti kutatásokba olyan területeket
is a hírszövegekből, amelyek eddig nem voltak jól megragadhatóak. Arra
a területre gondolok, amelyet hírsorrendnek szoktak nevezni az
újságírók és amelyre gondosan ügyelnek, pont azért, hogy
többletjelentést érjenek el vele. (Abban nem vagyok egészen biztos,
hogy ezt csak a szöveg lezártsága adja, de az biztos, hogy
felerősíti.)
Pontosítani szeretném az állásfoglalásomat a fenomenológiával
kapcsolatban is, a bírálatból az olvasható ki, miszerint magam
feltétel nélkül elfogadnám azt az álláspontot, hogy a média
konstruálja a valóságot. Ám akinek az elképzeléseit ontológiai
szempontból követem és elfogadom, az Searle elmélete, amire hivatkozom
is a disszertációm 16, 184-ik oldalán. Egyetértek tehát azzal az
elképzeléssel, hogy léteznek a megfigyelőtől független Searle1
szavával nyers tények, és léteznek megfigyelőtől függő tények, melyek
egy részét ő intézményi ténynek nevezi, s leírja a logikai képletét
is: X Y-nak számít C-ben formula, ahol az is fontos, hogy ez a
szerkezet ismételhető.
Tehát nem gondolom én sem az, hogy a média konstruálja valóságot.
Hanem úgy vélem, hogy a média - a realista módon létező valóságot,
melyben vannak nyers és intézményi tények – fenomenalizálja a
valóságot. A kérdés az, hogy ezt a fenomenalizált valóságot
tekinthetjük-e önálló létezőnek? És itt a válaszom az, hogy igen.
Még annyit szeretnék Searle rendszeréhez hozzáfűzni, hogy mindaz,
amelyet az intézményi tények létrejöttéről és szerveződéséről ír, az
engem nagyon emlékeztet eg szemiotikai leírásra, nevezetesen Barthes
leírására a másodrendű szemiotikai rendszerekről, a mítoszokról.
Barthes szerint nem minden szemiológiai rendszer mitikus természetű,
nem minden jel hordoz ideológiai töltetet. A mitikus rendszer mindig
egy már meglévő lejrendszerből építkezik, ezért mindig másodrendű
szemiotikai rendszer. Az első rendszer jele a második rendszer jelzője
lesz.
1.
Jelző
A sárga szalag
2.
Jelzett
Elítélt, Börtönbüntetés,
Bűnbánás
Megbocsátás
Megkönnyebbülés
3.
Jel
„Isten hozott itthon!” – jelentésű sárga szalag. (A megbélyegzés
megbocsátása.)
I. Jelző
========
Támadó repülők megsemmisítése Irakban.
Intelligens bombák irányítása.
Győzelem Szaddam felett.
II. Jelzett
===========
„Isten hozott itthon!” – jelentésű sárga szalag. A győzelem
feletti büszkeség jele
III. Jel
========
2. táblázat: A konnotáció mint másodrendű szemiotikai rendszer.
Barthes: Myth Today Idézi Griffin, E.:2001, 338.
A táblázatban a felső és a középső sor együtt a denotatív rendszer,
míg a középső és az alsó sor együttesen a konnotatív rendszer. Az
első, a denotatív rendszer kizárólag leíró jellegű, a jelző képének és
a jelzett fogalomnak kombinációja denotatív jelet alkot. A mai
használatban a denotatív rendszer jele jelzőként funkcionál a második,
konnatív rendszerben.
Barthes szerint az ilyen típusú mitikus jelek megerősítik a kultúra
domináns értékeit. Úgy támogatják a fennálló társadalmi, ideológiai
rendet, a status quo-t, hogy a történelmet természetté alakítják, az
aktuális helyzetet a dolgok természetes rendjeként feltüntetve.
Ezzel a hozzáfűzéssel Síklaki István bírálatához is szeretnék
kapcsolódni, a rituális illetve a szemiotikai modellekkel kapcsolatos
kérdéshez.
Még egyszer köszönöm a bírálatot!
Felhasznált szakirodalom:
Ferenczy Judit:
2003 Rádiós hírek – korunk szappanoperája? Elhangzott: XIII. Magyar
Alkalmazott
Nyelvészeti Kongresszus, Szociolingvisztika szekció
Griffin, Em:
2001 Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat Kiadó, Budapest
Kelemen János:
1976.
Szöveg és jelentés. In.: Telegdi Zs. - Szépe Gy.: A szöveg
megközelítései Ált. Nyelv. Tan. 11. Kötet
László János:
1998 Szerep, forgatókönyv, narratívum, Szociálpszichológiai
tanulmányok. Budapest, Scientia Humana.
Searle, John R.:
1995 The Construction of Social Reality. New York, Simon and Schuster
1998 Mind, Language and Society. Philosopy in the Real World.
Magyarul: Elme, nyelv és társadalom. A való világ filozófiája. Vince
kiadó 2000.
Tolcsvai Nagy Gábor:
2001.
A magyar nyelv szövegtana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
1 „... a külső realizmus nem elmélet. Nem vélemény, miszerint úgy
tartom hogy odakint létezik egy világ. Ez inkább egyfajta
keretrendszer ... valamilyen módon valóban vannak ezek a dolgok ...”
(Searle, J.: 1989, 41)