JÉZUS MEGVÁLTÓ MŰVE A Pénz Feltalálása Egyre Inkább Háttérbe

jézus megváltó műve a pénz feltalálása egyre inkább háttérbe, majd később teljesen kiszorította a cserén alapuló kereskedést az üzleti é

JÉZUS MEGVÁLTÓ MŰVE
A pénz feltalálása egyre inkább háttérbe, majd később teljesen
kiszorította a cserén alapuló kereskedést az üzleti életből. A
termékcsere helyett, megfelelő összegű pénz ellenében lehet egy-egy
termékhez jutni, szolgáltatást igénybe venni. A jól használható
fizetőeszköz, a későbbiekben szinte minden megszerzésére alkalmasnak
bizonyult: büntetések, kihágások, jóvátételek ellenértékének is
megfelelt, sőt sokszor a rabságban élők szabadságát is meg lehetett
vásárolni.
Az Ószövetség sokszor használja a „kiváltás” fogalmát az egyiptomi
fogságból való szabaduláskor, de ez a fajta viszony nem egy
kereskedelmi szerződésen alapul, amelyben az árut úgy cserélik ki,
hogy a vevő az eladónak bizonyos árat, váltságdíjat fizet. A kiváltás
itt főként azt jelzi, hogy a zsidó nép nem önerejéből szabadult meg,
hanem Isten hathatós közreműködésével. Szabadsága pedig abban áll,
hogy az élő Isten birtokba vette, saját szent népévé emelte.
A „kiváltás” és „megvásárlás” kifejezések Jézus megváltó művét
közvetlenül az Ószövetséghez kapcsolják, ahol mintegy előképe és
előkészítése történt a krisztusi kiváltásnak és visszavásárlásnak.
Krisztus a bűnből, a lelki és testi halálból váltott meg, de ezennel
nem egyetlen népet, hanem az egész emberiséget. Újszerűsége abban is
áll, hogy ez a fajta kiváltás végleges és tökéletes, mert nem oktalan
állatok vére árán történt, hanem „drága áron” (1Kor 6,20), Isten
tulajdon Fiának vére pecsételte meg.
ÁLDOZAT
Embereknek ajándékot adunk, hogy jótetteiket, irántunk való jóságukat
megköszönjük, megnyerjük jóindulatukat, kiengeszteljük őket a rajtuk
elkövetett sértésért, velük közösséget teremtsünk
A Szentírás minden áldozattal kapcsolatos mozzanata bizonyítja annak
fontosságát és általános jellegét. Az ószövetségi ember élete,
vallásossága elképzelhetetlen volt az Istennek természetes módon
kijáró tisztelet, áldozatbemutatás nélkül. A teremtéskor, a pátriárkák
korában, Mózes idején, aztán a Bírák, Királyok vezetésekor, a
száműzetéskor és az azt követő időben az áldozat határozta meg az
egyén és a közösség életének ritmusát. A messiási ország eljövetele a
jövendölések híradásaiban a „Jahve szenvedő szolgájának” áldozatával
kapcsolatos, aki az Ország javainak megszerzéséért súlyos árat fog
fizetni, szenvedésekkel, szorongattatásban és megvetett halállal (Iz
53,1-12).
Az Újszövetségben Jézus áldozatul ajánlja fel önmagát, amikor azokat a
kifejezéseket használja, amelyek Isten Szolgájának kiengesztelő
áldozatát jellemzik: azért jön, hogy „szolgáljon”, „életét adja”,
„váltságul” hal meg „sokak” javára (Mk 10,45; Lk 22, 37). A húsvéti
búcsúlakoma kapcsolatot létesít Krisztus halála és az ószövetségi
húsvéti bárány áldozata között. Háromszoros hivatkozás történik a
Bárányra: akinek a vére megszabadítja a zsidó népet, a Sínai hegy
áldozatakor, amelyek megpecsételik a régi Szövetséget, a Szolga
kiengesztelő halálára – ami világosan megmutatja Jézus halálának
áldozati jellegét: ez a halál megszerzi a emberek bűnei bocsánatát,
megszenteli a végleges szövetséget és egy új nép születését,
biztosítja a megváltást.
A MEGVÁLTÓ SZENVEDÉS
Jézus megtestesülésével, életével, szenvedésével és halálával értelmet
adott az emberi szenvedésnek. Sőt, a hegyi beszédben boldognak nevezi
a szenvedőt: „boldogok a szomorkodók”. Noha rendszeresen elutasítja a
bűn és a betegség közötti kapcsolatot (pl. a bénán született ember
esetében), a hegyi beszédben említett szenvedők szomorúságának oka a
bűn, a személyes és a világ bűne egyaránt, melytől a teremtett
világnak, sőt magának a Teremtőnek is szenvednie kell (??? Fia által).
Mivel a bűn a végtelen fölségű Isten önfeltárulását homályosítja,
Isten igazságossága a bűn nagyságához mért elégtételt kívánt, a
végtelen sértést puszta ember nem tehette jóvá. Ezért méltó elégtételt
csak a végtelen méltóságú Istenember adhatott Istennek.
A második isteni személy, a megtestesülés révén az emberi természetet
teljes mértékben birtokolta (fáradt, szomorkodott, megrendült, sírt),
így a szenvedés ismerője is volt. Kínszenvedése minden lehetséges
emberi szenvedést magában foglalt, az árulástól az Istentől való
elhagyatottságig. Jézus önként, szeretetből vállalta a halált,
végsőkig engedelmes maradt az Atyának, és halálának ily módon történő
felajánlása engesztelést hozott az embernek, felemelte a bűn által
megrendült emberiséget. Krisztus halála révén ugyanakkor részese lett
Isten megbocsátó, és a világot újjáteremtő művének.
A megélt szenvedésből és szomorúságból van kiút, ezt Jézus
bizonyította be, aki a szenvedővel együtt szenved, elkíséri annak
útján, életével és feltámadásával pedig értelmet ad a hívő ember
szenvedésének. A megváltás nem egyenlő a szenvedések megszűntetésével,
hanem Krisztus vigaszt fűzött hozzá, értelmet adott neki, mert Isten
Országának befogadására készít elő, megengedi Isten műveinek
kinyilvánulását (Jn 9,3).
A FELTÁMADÁS
Az apostolok híradásai, tanúságtétele, Jézus feltámadásának
történetiségét támasztják alá. Mégis egy olyan eseménnyel állunk
szemben, amely nem tartozik a történelem megérthető kategóriájába. Az,
hogy valaki az földi életből, a halál bekövetkezte után, átmegy az
örök életbe, csak a hit számára lehet érthető realitás. A feltámadt
Krisztus teste már nem tartozik térbeli és időbeli fizikai
világunkhoz, de a feltámadás ténye (és annak hittel történő
elfogadása) a kereszténység kritériuma. Az üres sír ténye a
feltámadásról szóló bibliai híradásokban mindenütt fontos szerepet
játszik, de az eseményének alátámasztására az evangéliumok
jelenésekről és találkozásokról számolnak be, melyek végérvényesen
alapozzák meg a szavakba nem foglalható örömöt, a Feltámadás
felismerését. Az emmauszi tanítványok példája jelzi leginkább azt a
fejlődést a hit útján, ami lehetővé tette számukra a tények
felfogását, felismerését. Előbb találkoztak Jézussal, megértik korábbi
szavait, majd hit által felismerik „szemük megnyílt”. A Jézus
feltámadása az isteni ígéretek jelennéválását mutatja, ugyanakkor
biztosíték arra, hogy mi is részesei leszünk, Isten Országának
örökösei.
DOKUMENTUM
„Ó kimondhatatlan szeretet és jóság,
Hogy a szolgát megments, Fiadat nem kímélted érte.
Lám, mennyire szükséges volt Ádám vétke,
Hogy Krisztus legyen váltságának díja!
Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és
fölséges Megváltót kívánt és érdemelt.
Ó valóban áldott éj,
Csak Te voltál méltó, hogy tudjad a napot és
Az órát, amelyben Krisztus a halálból feltámadt.
Ez az az éjszaka, melyről az írás mondja:
A nappal fénye, és világosság támad
Boldogságomnak éjén.>
E szentséges éjszaka száműzi vétkünket, hogy
Lemossa minden bűnünket,
A bűnbánóknak ártatlan szívet ad
A szomorkodóknak vigaszt kínál
Távol űzi a gyűlölködés átkát,
És meghozza a békés egyetértést,
A zsarnok gőgjét fékezi.”
(Nagyszombati Exultet – részlet)
FELADAT
1.
Nézz utána, miért használják a húsvéti szertartáson a gyertyát. Mi
a jelentése?
2.
Miért nevezi áldottnak a húsvéti éjszakát a szerző az Exultet
szövegében?
Te következel!
1.
írj imát egy szenvedő betegért.